Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Az utolsó előtti nap

london-gondolnad-1.jpg2011. február 7. kedd 9:25

Új lakcímünk lett. Ez a nap híre, ami persze nem teljesen igaz, mert már tegnap eldőlt, hogy másik házban fogunk lakni, de csak mára tudatosult bennem. A Wonderlandi Különítmény egy része továbbra is egy fedél alatt fog élni. Saját nappalival, fürdővel - káddal(!) -, és konyhával. Igazi kis család leszünk a messzi idegenben. Bár, London közelebb van, mint gondolnád...

Mára a kis "ruha- útlevél - csak a legszükségesebbek" kupacokból igazi káosz lett, de aki átlát ezen, azt mondják, zseni. Vagy őrült. Egy hajszálnyi különbség van köztük, úgyhogy bármelyik kategóriába is tartozom, én elégedett vagyok. A mosógépem üzemórája az ipari mennyiséghez közelít, de még mindig találok valamit, amit érdemes/kell/muszáj magammal vinnem. Kiváncsi leszek, a ruháim mekkora hányada fog érintetlenül pihenni a szekrényben még az első hónap után is. :)

A párom aggódik. Érthető. Tudja, hogy boldogulok, ez nem is kétséges. Inkább azon tűnődik, vajon hazajövök-e valaha... Nagy dilemma.

Szerzek egy kávét. Az mindig olyan jó. Még akkor is, ha nem. :) Megyek, elintézem azt, amit már holnap biztosan nem lehet. Posta, bank. Ja, és táskát veszek. Ma. Valami írdatlan méretű, ormótlan fekete lyukat, ahová az életem minden darabja belefér. A múltam, a jelenem és a jövőm, hogy mikor kipakolom és újraértelmezem, összeálljon  a kép. Megyek, sopingolok egyet, így, magyarul, hogy értsd. :) Enivéjz, aki nem tud angolul, kérem, ne reklamáljon, hogy nem érti a dolgokat. Ez itt kérem a Londönlájf oldal, kéretik szpíkelni egy keveset. :) Na, csírsz! :)

2011. február 7. kedd 11:20

Megvan a bőrönd. Bazinagy. Még az előző életeim is beleférnek. Hívom Zsófit, egy utolsó összeröffenésre Évinél, mert a triumvirátus így teljes. Egy utolsó közös kávé-cigi kombó Budán. Benzinem nem sok van, hiszen a "minek tankoljak, úgy is letámasztom" effektus van érvényben, így emlékezetből közlekedünk: Suzi meg én. Nulla-huszonnégyben azon jár az agyam, mi az, amit itthon felejtek. Állandó telefoncsörgés. Egy percem nincsen, hogy az írásra koncentráljak. Nem baj, a zsizsikelés az utazás velejárója. Épp életet cserélek, úgyhogy minden információ, szösszenet fontos lehet.

"Foggy day in London town" - dúdolászom magamban...