Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Érkezés

2011.01.30

a-kisertet-kastely.jpgMegérkeztünk London City repülőtérre. Jó jel volt, hogy nem esett („You know, London….worse weather…” – Snatch). Londonban mindig esik, ez köztudott. Féltem is egy kicsit, hogy mi lesz a nyári ruhákkal, meg a hajammal – hiába, nőből vagyok. Innen már nem emlékszem, hogyan jutottunk el a szállásra, mert ez a sztori, mint mindegyik, jóval régebben kezdődött, mint a normális emlékezet. Valamikor, ezernyolcszáztizen... Na, jó, ennyire öreg még nem vagyok, de szenilis már igen. :) Szóval, egyszer csak ott voltunk.

 

Mikor megláttam a házat, ahol lakni fogunk, kicsit megrémültem. Az volt  a fura helyzet, hogy egy szállodától béreltünk szobát, de ha jól tudom, nem négycsillagosat, „csak” hármat, így a hotel melletti „kísértet kastélyban” kaptunk egy kis helyiséget. Ez a mogorva, bordó épület teljes méretével és tömegével kapaszkodott az aszfaltba, mint aki ragaszkodik régen kiérdemelt helyéhez, riogatva minden arrajárót, pláne leendő lakóit. Az ég is beborult, eszméltem fel még jobban megijedve. Jézusom, hová jöttünk?! Csak álltunk a bejárat előtt és bámultunk felfelé. Szürreális kép, Harry Potter-es effektekkel.